Mert találkoztam Önmagam „okosabbik” részével.

Ha most visszaolvasnám a naplóm azon időszakát, amiről beszélek bizony nem a legfényesebb napjaimat éltem. Kétség, széthúzás volt bennem. Egy nehezen dűlőre jutó kapcsolatban voltam, 3. éve és az elmúlt évek eseményei jócskán megtépáztak.

Hittem Istenben végig. Sírtam is Neki jó párszor.

De ebben az időszakban valami mégis más volt. El tudtam különíteni azt a személyt, aki fél bennem, és azt, aki ezen felül van, és tudja az igazságot. Aki hatalmas. Aki nyugodt. Mint egy őrző nagy testvér. Mintha öregebb Önmagam szólt volna hozzám egy nap.

Kutyát sétáltattam. Elkezdtem egy monológot a fejemben. „És akkor Uriellel sétálni mentünk.” Néztem a kutyát mozdulatlanul, ahogy szalad, és valaki más folytatta az elkezdett monológomat. „Akkor voltam utoljára egyedül, mert aztán olyan hirtelen és gyorsan jött a család… és onnantól már sosem voltam egyedül.” –meglepődtem az elmémen átsuhanó hangon, gondolaton, nem is tudom mi volt ez. Hang és érzés is.

Folytatta: ” És a Kedvessel is nagyon sokáig voltunk együtt, 70 éves koromig (vagy koráig) kísért el”.

„Boldogok voltunk”… Szinte már-már kérdezni akartam a belső hangtól:

• Mit tudsz még, mondj el mindent!

És éreztem egyértelműen, hogy lesz egy gyermekem hamarosan. Lányom lesz. Féltem. Annyira hihetetlen volt a gondolat. Nem mintha nem minden fiatal lány ezt várná, és ennek örülne legjobban, mégis Magamtól hallani annyira csodálatos és hátborzongató volt, hogy tudok mindent. Öregebb énem mély nyugalmat adott a jövőben. A családban, a páromban. Kb fél óráig beszélhetett hozzám. Sajnos nem emlékszem már minden részletbe. Talán tágult tudatállapotban voltam. Biztos tágabban érzékeltem, mint általában.

A lényeg: egy hónappal később már várandós voltam. És a „bizonytalannak ítélhető” kapcsolatomban én kételkedés nélkül be mertem vállalni a gyermeket. Azóta sem félek. Mert tudom.

Tudom a jövőt.

Sőt ha nem is tudnám a jövőt, akkor is bíznék abban, hogy amikor kell, öregebbik énem eljön és lelket önt belém, hogy ne kételkedjek. Higgyek, és tudjam, minden információ bennünk van. Életünk fontos részei pedig már előre le vannak zsírozva. Csak el kéne hinnünk, és bíznunk Saját Magunkban. Nem az asztrológusban, nem a jósban, nem a haverunk visszaigazolásában.

Saját belső lényünkben.