1 éves koromban készült az első írásos feljegyzés arról, hogy a testemet viszkető vörös foltok fedik.
Egész gyerekkoromban bőrgyógyászhoz hordtak a szüleim. Aztán 17 éves korom körül valahogy „kinőttem”.
Kipróbáltam már mindent, Franciaországból rendelt Omega-3 zsírsavas fürdetőtől kezdve, szteroidos krémen keresztül a kecsketejszappanig, mindent. Ideig-óráig segítettek ezek, de az ekcéma mégis maga döntötte el, mikor jön, és mikor távozik. 
Felnőtt koromban már egész sok tünetmentes időszakom volt, megjavult a bőröm, huzamosan. Már-már hozzászoktam a jóhoz. Erre több év után újra elöntötte a testemet a viszketés. Nem bírtam megállni, hogy ne vakarjam szét a kézfejemen a bőrt. Rettenetes egy dolog viszketni. Álmodban, zuhanyzás után.. nincs nyugtod. Legszívesebben kibújnál a bőrödből. És mások meg kérdezgetik, hogy mi a baj? Természetesen a baráti körömben, már tudjuk, hogy minden betegségnek lelki oka van, de valahogy mégsem tudtam rájönni mi történik Velem, mi az oka a tüneteknek. Azt is olvastam, hogy akkor erős a tünet, ha éppen oldódik a lelki probléma, ami okozza. Ebben bíztam. Ettől még kellemetlen volt és elkeserítő. Fájt a bőrömben lenni. Úgy húzódott, mint ha szűk lenne rám, és még szét is repedt..
Ismét kipróbáltam, amit hirtelen tudtam. Új krém, ami 1-2 napig ismét javulást hozott, aztán visszaromlott az állapotom. Orvoshoz nem akartam fordulni, hiszen tudtam már, a bőrgyógyászok tehetetlenek az ekcéma ellen. Gyógyszert évek óta nem szedek. És nem vagyok híve a probléma gyógyszerekkel való elkendőzésének.
Csináltattam egy nagyon részleges és igencsak drága étel intolerancia tesztet, hátha ettem valamit, amire így reagált az immunrendszerem. 220 féle összetevőt vizsgáltak át, és nem. Negatív volt mindenre, amit enni szoktam.
Elfogyott az erőm a küzdésben, és nem javult a helyzet.
Felhívtam a gyógyító barátnőmet, hátha mond valamit, ami segít. És azt kérdezte milyen kozmetikumokat használok. Mondtam neki, azt használom, ami évek óta bevált. Örültem is mire megtaláltam ezeket a termékeket és ragaszkodtam is hozzájuk következetesen.
Azt mondta azok, amik eddig beváltak, nem biztos, hogy ezután is beválnak, nagyon úgy tűnik, hogy nem. Eszembe se jutott volna, hogy kozmetikumot váltsak.
De aztán meghallgattam egy általa küldött Antal Vali: „Hétköznapi mérgeink a kozmetikumainkban” című előadást. Bevallom, lehet szégyen, hogy évek óta vegetáriánus vagyok, jógázom, tisztító kúrákat csinálok, és eszembe se jutott, hogy a bőrömön keresztül meg mérgezem a testem a különböző kőolaj származékokkal… és igen.
Ahogy ez az új információ tudomásomra jutott onnantól feltettem a kezeimet, és nem használtam semmit. Sima vízzel fürödtem, krémek helyett szimpla ghít kentem a bőrömre, hogy ne repedjen szét, de azt is vékonyan. Elhagytam az aluminium tartalmú izzadás gátló dezodort is, mindent. Elkezdtem hagyni, hogy a bőröm felépítse saját immunrendszerét. Hogy előállíthassa a megfelelő anyagokat.
Huszon-éve kenegetem magam. Gyermekkorom óta „ápolom” a bőröm, hisz száraz, és törődést igényel. Most azt igényelte, hogy hagyjam magára, hogy ne használjak semmit. És pár nap alatt hatalmas javulás következett be. A semmitől. Talán attól, hogy feladtam. Talán attól, hogy nem mérgezem tovább. Talán attól, hogy nem kívülről várom a gyógyulást, hanem belülről. Talán attól, hogy elhiszem, ha egy kihúzott bölcsességfog helye 3-4 nap alatt begyógyul, akkor a bőröm is képes meggyógyulni pár nap alatt.
Hihetetlen számomra. Úgy érzem magam, mint egy kisiskolás, aki újat tanult. Holott évek óta vagyok az öngyógyítás útján, évek óta figyelem az emberek életét és tüneteit, évek óta hiszek az energiákban, abban, hogy a gyógyulás energia szinten kell, hogy létre jöjjön. Fejben, szívben. És régi mumusom, akit már befogadtam életembe annyiszor, és hiába küzdöttem ellene mégis kénye kedve szerint rángatott, most, ahogy feltettem előtte a kezem, ő is megadta magát.
Csodálatos!