Spirituális tévútnak érzem azt amit sok helyen látok, tapasztalok. A kényszeres mosolygás mögötti hazugságról beszélek.
Már annyira megszokott a mai világban, hogy a népszerű közösségi portálon mindenki topmodell külsejű (képet tesz fel magáról), mindenki drága nyaralásra megy, és épp házasodik, vagy szül, vagy csak nagyon szerelmes és boldog, esetleg valamit vett, amire büszke és azt osztja meg. És ha Te épp egyik kategóriába sem tartozol, akkor már érezheted magad rendkívül lemaradottnak, és szerencsétlennek, holott sosem lehet tudni mi is van emögött a kényszeredett pozitivitás és eredményhajhászás mögött. A magunkról beállított pozitív imidzs mögött.
Sokáig éltem én is rózsaszín felhők között. Kerestem az állandó napsütést, a “csak a jót” és sokat foglalkoztam a témával, és kerestem a választ arra, hogy miért nem vagyok maradéktalanul boldog? 
Ha az ember jógázik, meditál, programozza az agyát, a gondolatait, akkor mégis miért vannak rossz napjai? Miért van az, hogy egyik nap konkrét ok nélkül mégis úgy kelek fel, hogy semmi sem megy, és nem vagyok humoromnál. Miért feszülök be? Miért vagyok barátságtalan? Miért vagyok kedvetlen?
És persze jött a bűntudat, hogy “rossz vagyok”, mert “Nekem már ezen túl kéne lennem”, hiszen tudom, hogy lelkek vagyunk, és aki ennek a tudásnak a birtokában van, és nem csak elméleti szinten gondolja, hanem át is érzi, arról minden gond lepereg, és csak az állandó boldogság van. A könnyed gondtalanság. Ezt a téves célt állítják elénk a különböző életmód tanácsadók, ezt a célt állítjuk Saját magunk elé.
De tévhit azt hinni, ha jógázol, ha lelki gyakorlatokat végzel megszűnnek az anyagi világ gondjai. Aki a XXI.században itt él Európában, és benne van ebben a mókuskerékben, aki alkalmazott, de legyen akár vezető beosztású, vagy vállalkozó; aki önmaga ura; akinek családja van, aki férj, aki feleség, aki tinédzser, vagy általános iskolás gyermek, esetleg nyugdíjas (és még sorolhatnám); mindenkinek vannak anyagi igényei, feladatai, kötelességei, és ezáltal anyagi problémái is.
(Anyagi alatt ne a pénzügyeket értsd. Anyag alatt a fizikai világhoz tartozó dolgokat értem. A testünket. Az éhséget, a tetőt a fejünk felett, szexualitást, és végső soron a pénzt amiből élünk.)
Akit emberek vesznek körbe, annak számos feladata adódik azzal, hogy az elfogadást gyakorolja. Legyen bármekkora szent, olykor bizony ez nem könnyű.
Szeretnénk így élni
De így növünk fel
Akinek munkahelye van, az idejét mások osztják be, gépekkel dolgozik, emberekkel működik együtt, annak igenis teljesen normális, hogy egyes napokon nem tudja ezt harmóniában megvalósítani.
Arra akarok kilyukadni, hogy teljesen természetes az, ha van olyan nap, amikor a nap végén már azt érzed, elég volt, elfáradtál, esetleg még a feszültség kieresztése végett sírsz is egyet. Teljesen oké. Nem vagy ettől rossz, fejletlen, hanem egyszerűen csak Te is emberi testben élsz. Anyagi világban (is). Ez ezzel együtt jár.
A jó a rosszal együtt jár. Ahogy a nap felkel és éjjel lenyugszik, és felváltja a fényt a sötétség, vagy ahogy a természet ősszel leveti ruháját, és télen lecsendesedik, majd tavasszal újra kihajt, és ahogy nyáron termést hoznak a fák a földek. Így teljesen természetes hogy a mi biológiánk, fizikumunk, lelki állapotunk, hangulatunk is követi ezt a hullámzást, körforgást és nem lehetsz minden nap a toppon, fogadd el!
És ha elfogadod, akkor egy sokkal kiegyensúlyozottabb életet tudsz élni. Helyet adva a fájdalomnak és sötétségnek. Na nem belesüllyedve, és túlzásba esve, de tagadás és önhazugság nélkül. Így lehetsz egész. hogy nem csak a legjobb oldaladat szereted, hogy nem csak akkor érzed, hogy élsz, amikor nyaralsz, hanem akkor is, amikor egy nap becsukod az ajtót magadra, és csendben csak szöszmötölsz otthon.
Fontos itt is a tudatosság szerintem, hogy észrevedd, mi a gond. Mi miatt billentél ki a harmóniából. És sokszor, ha levezetjük magunknak őszintén, hogy mi is van a kedvetlenség és szomorúság mögött, akkor az azon nyomban el is tud párologni. A lelki gyakorlatok, és a spirituális, vagy tudatos élet ebben tud segíteni, hogy a negatív állapoton, zavaron minél hamarabb felül tudj kerekedni. De ettől még rossz dolgok történhetnek. És ha történnek, akkor sem dől össze a világ. Éld meg a negatívat ahogy a pozitívat is! Sírj és nevess! Ami fontos, hogy ne fojtsd el! Ha a nevetés megengedett a sírás miért ne lenne az?
A mai világban jobban szeretik az optimista embert, mert könnyebben kezelhető. Jobban és többet dolgozik, és lehet elé olyan célokat állítani, ami egy depressziós embert meg sem érint.
De az optimizmus nem lehet elvárás!
Akik csak akkor szeretnek amikor jó fej vagy, és kedves, azok nem szeretnek igazán. Akik igazán szeretnek, azok megértik, amikor nem tudsz mosolyogni szívből. És nem várják el hogy hazudj, csak azért, hogy megkönnyítsd a környezeted helyzetét.
Én abban hiszek, hogy legyünk őszinték! Magunkkal, és másokkal is. Persze, nem kell kiteregetni lelki fájdalmainkat mások előtt. Néha könnyebb fél percig mosolyt színlelni, hogy békén hagyjanak olyanok, akiknek nem szeretnénk felfedni a problémáinkat. De legalább saját Magunknak és bizalmasainknak ne hazudjunk hamis boldogságot, amikor éppen nincs.
Nézd meg hány mosoly igazi a fotókon!
Hasonlísd össze az alábbi két állítást, és döntsd el, Te miben hiszel.
Neked beválik-e a tettetett boldogság? Te akarsz-e, tudsz-e hazudni Magadnak, ha valami nem jó? Te tudsz-e “szöggel a talpadban” mosolyogva járni? Vagy megéled a fájdalmat, megfigyeled, felszínre hozod, és szembenézel vele. Ezáltal feldolgozod, és tovább tudsz lépni. És el tudod esetleg fogadni, hogy az élet nem mindig habostorta, ugyan akkor nagyon sokszor az!
(a fő kép forrása az alábbi link, ami egy nagyon hasonló témában íródott cikk.)