Több hónap kellett, hogy magamhoz térjek…
Belegondoltál már mit jelent ez a kifejezés?
„Magunkhoz térni”
Az elmúlt pár hónapban sodort az élet. Nem voltam jól. Fáradt voltam. Iszonyat fáradt. Elveszett a fényem, és próbáltam túlélni a napokat. Sokat sírtam és leginkább befelé irányítottam a figyelmemet, nem igazán tudtam kifele sugározni. Bűntudatom is volt, hogy én nem ilyen kismama akartam lenni, aki nyomasztó érzéseket táplál a magzatába. Zavart, hogy más vagyok, mint előtte. Zavart hogy fizikailag nincs erőm, hogy csak az alvás tölt fel, vagy még az sem. Jógázni sem tudtam. Pedig rengeteg kismamáról azt hallottam, hogy ugyan úgy jógáztak tovább, napi rutinjuk nem változott, Nekem pedig nem ment. Se a felkelés, se a jóga.
Isten egy magasabb szintre emelte az életem, hiszen tavaly ilyenkor sírdogálva néztem a strand medence szélén az ölelkező párokat, és kedvem se volt a vízbe menni, most pedig a párom Velem van, gyermeket várunk, épül a jövőnk, házat veszünk, stb. Rohamos fejlődés, temérdek változás.
Család és költözés egy éven belül.. nem semmi.. Hormonális változások, testi változások, felnőtt lét. Család. Több emberért való felelősség. Anyagi feladatok.
Arra is rájöttem, az igazit várva egyedülállónak lenni még mindig könnyebb, mint amikor megtalálod, és kapjátok a közös feladatokat. Most már ez van. Most már beteljesült, amiért az elmúlt sok évben imádkoztam, tessék, itt van, és kezdenem kell valamit a helyzettel, fel kell nőnöm hozzá, hogy Anya leszek, hogy már az is vagyok, hogy párkapcsolatban élek egy különleges személlyel, hogy innentől nincs egyedüllét. Nem csak én vagyok. Csendem sincs annyi.
És küzdöttem magammal, hogy ezt a sok emelő dolgot pozitívan tudjam megélni. Mert a változás nehéz. Mert még amikor teljesülnek az álmaink, az is nehéz. Mert más. Mert új, és sok. És talán nem abban az ütemben történik, ahogy fel tudjuk dolgozni.
Elgondolkodtam, hogy miért nem sugárzó kismama vagyok, miért nem repkedek az örömtől? Miért küzdelem reggel felkelni, és bemenni a munkahelyemre, amire szintén nem lehet panaszom. Jó helyen dolgozom, minden igényemet kielégíti a munkahelyem. És mégsem egyszerű bejárni.
Rájöttem, az a gond, hogy a sok anyagi körülményben elvesztettem a kapcsolatot istennel, Önmagammal. Lekapcsolódtam a forrásról. Ez a felismerés felébresztett, és újra a fénybe emelt. Hogy ehhez az új szinthez legyen bátorságom, legyen energiám, legyen türelmem és meg tudjam élni a mindennapokat normálisan, pozitívan, „ahogy korábban”, csak kapcsolódnom kell Önmagammal, magasabb tudatosságommal.
Erre figyelni kell. Ha az ember elveszti a fókuszt, és bele merül a hétköznapok forgatagába szétesik. Ingerültté válik, és már-már feladja.
Újra elkezdtem imádkozni amennyit tudok. Újra elkezdtem jógázni amennyit tudok. És a hatás nem maradt el, azonnal jobb lett a közérzetem. Napok óta felbírok kelni, és meg tudom csinálni a dolgaimat szenvedés nélkül.
Magamhoz tértem. Visszatértem a belső Mag-omhoz, visszatértem Istenhez.
képek forrása: Pinterest.com